Aradi Edvi Illés Ödön
Hován László
Balogh András
Antos József
Barta Mária
Uhrig Zsigmond
Medgyessy-Kovács Gyula
Szinte Gábor
Csabai Rott Margit
Szilágyi István
Vásárhelyi Kovács Tibor
Eigel István
Fritz Éva
Guzsik Ödön
Halász Szabó Sándor
Hódi Géza
Horváth Béla
Ismeretlen festők
Jets György
József Dezső
Kántor Andor
Kántor Lajos
Karl Viktor,Mayr
Kósa Ferenc
Litkey György
Monos József
C.Miklós I jelzéssel
Moldován István
Németh Miklós
Novák András
Nuridsány Zoltán
Orosz Gellért
BAK János, P.
Pilényi Pillich Oszkár
Platthy György
Prohászka József
Sarkantyu Simon
Schéner Mihály
Stark Anna
Székely Mihály
Ballagó Imre
Veress Sándor László
Kováts Béla
Kohán György
Schubert Ernő
Irányi Iritz Sándor
Baranyó Sándor
Komiszár János
Kelemen Marcell
Galamb Erzsébet
Forró Antal
Portik Sándor
Szabó Árpád
Hegyi György
Fáy Dezső
Márton Ferenc
Viski János
Barta István
Bizse János
Monostori-Moller Pál
Almásy Tasziló
Simon György János
Balogh Ervin
Hídvégi Valéria
Iványi Ödön
Hévízi Éva
Kapicz Margit
Ruzicskay György
Csizmadia Zoltán
Huzella Pál
Persian Kata
Pirk János
Nyergesi János
Szalay Ferenc
Balás Ilona
Vadász Endre
Barta István
Arató István
Magyary Kossa Anikó
Jankay (Deutsch) Tibor
Beck Judit
Baransky Emil László
Fugli Dezső
Tamás Ervin
2011 aug. 21
2011 júl. 04
2011 aug. 21
2011 aug. 21
2011 aug. 11
2011 aug. 11
2011 júl. 04
2011 aug. 11
2011 aug. 10
2011 aug. 10
2011 aug. 10
2011 aug. 10
2011 aug. 10
2011 aug. 10
2011 aug. 10
2011 aug. 10
2011 aug. 10
2011 aug. 10
2011 aug. 10
2011 aug. 11
2011 aug. 11
2011 aug. 11
2011 aug. 11
2011 aug. 11
2011 aug. 11
2011 aug. 11
2011 aug. 11
2011 aug. 11
2011 aug. 11
2011 aug. 11
2011 aug. 11
2011 aug. 11
2011 aug. 11
2011 aug. 11
2011 szept. 20
2011 szept. 21
2011 okt. 22
2011 nov. 06
2011 nov. 06
2011 nov. 06
2011 dec. 03
2012 febr. 05
2012 márc. 26
2012 ápr. 09
2012 ápr. 15
2012 ápr. 15
2012 ápr. 15
2012 júl. 11
2012 nov. 04
2012 nov. 04
2012 nov. 04
2012 nov. 04
2013 febr. 02
2013 ápr. 02
2013 ápr. 02
2013 ápr. 02
2013 máj. 25
2013 máj. 25
2013 máj. 25
2013 máj. 25
2013 máj. 25
2013 máj. 25
2013 máj. 25
2013 jún. 15
2013 aug. 25
2013 okt. 23
2013 okt. 23
2013 okt. 23
2013 okt. 23
2014 febr. 10
2014 febr. 10
2014 júl. 16
2014 júl. 22
2014 júl. 22
2014 okt. 06
2015 jan. 25
2015 jan. 25

Márton Ferenc

Márton Ferenc (Csíkszentgyörgy, 1884. – Budapest, 1940.)

alt

Parkrészlet

Pasztell, papír 41 x 28 cm

Jjl: Márton 19..

 

Erdélyi magyar festő, grafikus, szobrász, építész, bélyegtervező. A székely festőművészet egyik legkiemelkedőbb képviselője, harminc éves pályafutása során több ezer festményt és más képzőművészeti alkotást készített.
„Tudott rajzolni, karikaturisztikusan, art décósan, operettesen, humorizálóan, realisztikusan, élesebb humorral, és úgymond csuklóból, könnyedén, nagyon könnyedén. Nem agyonrajzolt dolgok, frissek, nincs keresővonal rajtuk, nincs radírozás, egyből papírra kerültek. Ő volt az egyetlen magyar képzőművész, aki kb. tíz műfajban alkotott és mindenben tökéletest, és mégis félre van téve és el van felejtve.”
– Szabó András (1953–) dizájner, muzeológus

1884 december 15-én született Csíkszentgyörgyön. Apja Márton Zakariás, anyja András Borbála volt; a szülők hét gyermeke közül ő volt a legnagyobb. Szülei döntése alapján Csíksomlyón tanult, ahol rajzolási tehetségével már kisdiák korában kitűnt társai közül. A két utolsó tanulmányi évet Kézdivásárhelyen végezte el, ott is érettségizett le. 1903-ban iratkozott be a budapesti Rajztanárképző Főiskolára, a felvételi vizsgán 120 jelentkező közül az elsők egyike volt. Tanulmányait szülőföldjének székely közössége, valamint Csík vármegye évi 300 korona ösztöndíjjal és anyagi támogatással segítette. A főiskolán –, ahol Székely Bertalan és Hegedűs László növendékeként tanult, – 1908-ban tanári oklevelet szerzett. Még ugyanabban az évben harmadik díjat szerzett egy londoni plakátpályázaton. Ezután Münchenben folytatta tanulmányait.
 
1912-ben közszemlére tette a Városligetben található Műcsarnokban a Gátkötő csíki székelyek (egyes forrásokban Csíki székely gátkötők) című 1912-es alkotását. A rákövetkező évben Münchenben nemzetközi képkiállítást rendeztek, amelyen több magyar festőművésszel együtt Márton Ferenc is részt vett. A helyi újság a festő Gátkötő csíki székelyek című munkásfestményét a kiállítás legbecsesebb darabjának nevezte ki, és a legnagyobb dicséret mellett emlékezett meg az alkotásról. Ugyanabban az évben Budapesten is az előbbi festményénél sokkal nagyobb méretekkel rendelkező vásznát, az 1913-as Erdőirtás Csíkországban címet viselő festményét. Utóbbi két monumentális alkotása a szecesszió kései visszfényét tükrözi. A budapesti Nemzeti Szalon kiállításain a székely népéletből ihletődött mozgalmas-szenvedélyes képeivel tűnt föl.

Az első világháború idején frontkatonaként szolgált, illetve ugyanezen idő alatt hadi festőként munkálkodott az olasz, a szerb és az orosz harctéren. Riportképeket küldött haza a frontról, rajzokban tudósított a forradalmi eseményekről és a háború utáni Tisza-perről. Háborús tapasztalatait rajzok és pasztellek százaiban örökítette meg, összesen mintegy háromezer rajzot és képet készített a harctéren. Számos festményét jelentette meg különböző tárlatokon, azonban eladnia nem sikerült belőlük. Emiatt kényszerből rajzokat, díszítéseket, valamint illusztrációkat készített több regény és folyóirat számára. Ezen kívül festett kisebb szabású műveket, freskókat és templomokat, illetve vállalt számos köz- és magánépület díszítését. A háború után véglegesen Budapesten telepedett le.
 
Két freskót készített a Gyöngyösön található templomban. A szegedi fogadalmi templom bejárata fölé két apostol mozaikját festette meg, amelyek a magyar egyházi művészet páratlan értékei. Később nagyszerű mozaiktervet készített a templom főoltára fölé, az épület kupolájának mennyezetére. Élete utolsó éveiben, 1925 környékén a festőművészet terén elért sikereit és munkásságát követően áttért a szobrászati és építészeti pályára. Ebből az időszakából három jelentősebb művet hagyott maga után. Az egyik a rákoskeresztúri hősi emlékmű, illetve ő készítette az első népfelkelő honvéd emlékművét is Budapesten. Továbbá ditrói Siklódy Lőrinc (1876–1945) szobrászművésszel együtt alkotta meg a kecskeméti temetőben található Katona József-síremléket.
 
Életének legutolsó jelentős szobrászati munkáját egyedül tervezte meg és készítette el. Ez az alkotás a debreceni honvéd bronzszobra. 1940. június 8-án hunyt el Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra. Temetésén körülbelül ezerötszázan jelentek meg. A sírkert 41/1-es számú parcellájában nyugszik. Illusztrátorként elsősorban az Érdekes Újság című folyóiratban megjelent illusztrációinak köszönhetően vált ismertté. A Magyarság című napilapnál portrérajzolóként dolgozott, majd a két világháború közötti időszakban az Új Magyarság című politikai napilap munkatársa volt.
 
Gazdag rajzművészetét az akadémista hagyománytisztelet és a technikai virtuozitás jellemzi. Grafikai alkotásai közül kiemelkedik Dózsa-sorozata, a pályatársakról (Ady Endréről, Benedek Elekről) készült számos rajza és irodalmi illusztrációs munkája. Munkái vannak budapesti közgyűjteményekben, a sepsiszentgyörgyi képtárban, valamint a család csíkszentgyörgyi leszármazottainak birtokában. Valójában sohasem hagyta el végleg Erdélyt. Hazajárt élményanyagért, látogatásai során erdélyi társaival, Nagy István és Nagy Imre festőművészekkel állandó kapcsolatot tartott fenn, hatásaival is részese maradt a székely művészeti életnek.


„ A csíki székelység három kiemelkedő jelentőségű festőt tart számon, akik nagyjából a két világháború közti időszakban éltek, vagy egy kicsit tovább tart – egészen a múlt évszázad hetvenes éveiig nyúlik – életpályájuk. Nagy Imréről, Nagy Istvánról és Márton Ferencről van szó, ők a klasszikus jelentőségű alkotói ennek a közösségnek.”
– Murádin Jenő (1937–) művészettörténész


1Az első világháború idején frontkatonaként szolgált, illetve ugyanezen idő alatt hadi festőként munkálkodott az olasz, a szerb és az orosz harctéren. Riportképeket küldött haza a frontról, rajzokban tudósított a forradalmi eseményekről és a háború utáni Tisza-perről. Háborús tapasztalatait rajzok és pasztellek százaiban örökítette meg, összesen mintegy háromezer rajzot és képet készített a harctéren. Számos festményét jelentette meg különböző tárlatokon, azonban eladnia nem sikerült belőlük. Emiatt kényszerből rajzokat, díszítéseket, valamint illusztrációkat készített több regény és folyóirat számára. Ezen kívül festett kisebb szabású műveket, freskókat és templomokat, illetve vállalt számos köz- és magánépület díszítését. A háború után véglegesen Budapesten telepedett le.
 
Két freskót készített a Gyöngyösön található templomban. A szegedi fogadalmi templom bejárata fölé két apostol mozaikját festette meg, amelyek a magyar egyházi művészet páratlan értékei. Később nagyszerű mozaiktervet készített a templom főoltára fölé, az épület kupolájának mennyezetére. Élete utolsó éveiben, 1925 környékén a festőművészet terén elért sikereit és munkásságát követően áttért a szobrászati és építészeti pályára. Ebből az időszakából három jelentősebb művet hagyott maga után. Az egyik a rákoskeresztúri hősi emlékmű, illetve ő készítette az első népfelkelő honvéd emlékművét is Budapesten. Továbbá ditrói Siklódy Lőrinc (1876–1945) szobrászművésszel együtt alkotta meg a kecskeméti temetőben található Katona József-síremléket.
 
Életének legutolsó jelentős szobrászati munkáját egyedül tervezte meg és készítette el. Ez az alkotás a debreceni honvéd bronzszobra. 1940. június 8-án hunyt el Budapesten, a Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra. Temetésén körülbelül ezerötszázan jelentek meg. A sírkert 41/1-es számú parcellájában nyugszik. Illusztrátorként elsősorban az Érdekes Újság című folyóiratban megjelent illusztrációinak köszönhetően vált ismertté. A Magyarság című napilapnál portrérajzolóként dolgozott, majd a két világháború közötti időszakban az Új Magyarság című politikai napilap munkatársa volt.
 
Gazdag rajzművészetét az akadémista hagyománytisztelet és a technikai virtuozitás jellemzi. Grafikai alkotásai közül kiemelkedik Dózsa-sorozata, a pályatársakról (Ady Endréről, Benedek Elekről) készült számos rajza és irodalmi illusztrációs munkája. Munkái vannak budapesti közgyűjteményekben, a sepsiszentgyörgyi képtárban, valamint a család csíkszentgyörgyi leszármazottainak birtokában. Valójában sohasem hagyta el végleg Erdélyt. Hazajárt élményanyagért, látogatásai során erdélyi társaival, Nagy István és Nagy Imre festőművészekkel állandó kapcsolatot tartott fenn, hatásaival is részese maradt a székely művészeti életnek.
 



 
A csíki székelység három kiemelkedő jelentőségű festőt tart számon, akik nagyjából a két világháború közti időszakban éltek, vagy egy kicsit tovább tart – egészen a múlt évszázad hetvenes éveiig nyúlik – életpályájuk. Nagy Imréről, Nagy Istvánról és Márton Ferencről van szó, ők a klasszikus jelentőségű alkotói ennek a közösségnek.
 

 


– Murádin Jenő (1937–) művészettörténész